Csak kritikusan! - filmek és életem

Kedves Naplóm! Querida Mi Agenda: szerda, 23:29. Egyszerűen FELHÁBORÍTÓ, hogy csupán 24 órából áll egy nap! (Amint a Marsra költözik az emberiség, kérvényezni fogom az UNESCO-nál, legyen sokkal több – tekintve, hogy a Mars bolygó valamivel távolabb van a Naptól, ergo keringési pályája is… szélesebb. Nah, csak azért írom mindezt, mert most döntöttem el, megváltoztatom a szakdogám címét, és ennélfogva tartalmát is… már ha lehet 0% szöveg tartalmát megváltoztatni. Ah, a világért sem esek kétségbe, nem a stílusom… inkább magamban őrlődöm. (Adalék: a DH ismétléséből – a House-t is ismételték, mert a doki most csókolta meg Cuddy-t! – kiderült, Gaby nem kiöregedett a modellkedésből, Mike-ot tuti bevarrják, és az új szomszéd… nos, pedofil. FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!!!!!!!!!!!!!! Semmi pénzért nem írnám le ezt a szót még egyszer, kimondani meg végkép nem fogom! Orson anyja pedig szerintem nem is az anyja. Booooocs, biztos az, csak eredetileg nem láttam a harmadik évadot, így izgi lesz…!) Alé volt tegnap, ma beszéltem is vele. Basszus, vajh miért remegett a kezem, amikor a hívás gombot benyomtam? Szóval, amikor benyomtam a hívásgombot: a hangja miatt. Nem vette fel, majd már a buszon ültem, amikor hívott. Hja, hétfőn 10 percet beszéltünk. Most 1:20-at. Dolgozik, úgy általában.

A múlt… a wyrdem. A winamp váltott: a Sorry-ra Madonnától. Hihetetlen, hogy még mindig e körül keringek, de csak nem tudom lezárni, hogy… talpig feketében volt, lassan bandukolt a szakadó esőben. Kora este. Elfutottam mellette, és csak visszafordulva tűnt fel, a pasas Juan volt. De már jó ideje nem a régi Juanito, akit megismertem. Nemmmmmmmmm, mean, kicsit nagyon lényegtelen most, hogy épp film utáni állapotomban voltam ama mozi után, amelyet október óta vágytam látni. (Julie & Julia) Nah, az van, hogy vagy mindent, de mindent elérek az életben, ennek ellenére tébolyodott leszek, mert van egy nagyon komoly, lezáratlan ügyem valakivel; avagy… semmit nem érek el, és annak ellenére tébolyodott leszek, mert ezt le kéne zárnom. Írnom kell Leonának! Porque? Porque ők ROKONOK! Rokonok voltak, mielőtt el nem vált, avagy mielőtt ki nem lépett a házasságából. Fura egy világ, az tuti.

Ölel: Norberto

Mi van ma? Hja, még 40 percig csütörtök. Délelőtt megtanultam: igenis erővel kell riszálni a tomport és a csípőt! Tökre jó érzés volt, tiszta hastáncosfíling. Már nem emlékszem, melyik zenére, talán a riszálom úgyisúgyisra nyomtam… :p (Haaaaaaaaj, „tele a has”sal nem az igazi…) Amúgy egész nap nem ettem semmit, mert a könyvtárban robotoltam. Este szívtam el egy cigit… hogy valami bódultság legyen… hja, ééééééés naggggggyon feltűűűűűűnőőőően odabámultam Tüsihajú Kékszemű Pasika seggére, amikor leszállingózott a buszról. Előtte odadőlt az ülésemhez, majd… huh! Formás! ;) Huh!

Úgy tervezem, hogy éjjel kettőig dolgozok, majd 2 és 4 között felverem a falusi kutyákat (a falu se aludjon, ha én nem fogok!) a sétámmal, 4 és hat között kiírom, mit kell tudni 501 filmrendezőről, majd berobogok a nagyvárosba ezermillió emílt küldeni a világba (áh, csak európai filmterjesztőknek) <<== körímélt kapnak, nem fárasztom magam… Funny lesz. Mindemellett nagyon nézek ki a fejemből. Kurvára édes limonádét készítettem basszameg, aminek persze a pörgés lett az eredménye, viszont a bőrömnek nem fog jót tenni… először kicsavartam 3 citromot, felöntöttem vízzel, aztán gondoltam, édesítem, de túlcsordult. Végül rásegítettem egy újabb citrommal, ám… a fehér méreg… áááááááááááá és grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr JÓL MEGJÁRTA A NORBERTO!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Héééééééééééy! Most jöttem rá, a tompor riszában nagy szerepe van a belső combnak (vagy inkább a comb hátsó felületének, az ottani izmoknak…) is! Úgyhogy hölgyek, akinek jó vaskos – mint nekem… - akkor tessék használni!

Folytköv. Holnap az eddigiekkel.

(Analízis) Újabb csütörtök. (A naptárom szerint: „Hétfő – net (meló); kedd – suli, megcserélt órákkal; szerda – KÖNYVTÁR; csütörtök – suli, szakdoga (Charlotte szülinapja: 33; péntek – szakdoga, NCIS: LA; szombat – Miskolc; vasárnap – TAMÁS”. Való igaz: hétfőn még javában anyagot gyűjtöttem (sajnos csupán szekunder forrásokat). Nagyon cefetül indult a hét, mert abban a hitben voltam, keddre vinnem kell a szakdoga 80%-át, amiből még semennyit nem írtam meg. Pont, amikor a blogot néztem volna meg, bejött Kristóf és tesóm, így az elmaradt. (Egyébiránt tesómmal hétfő óta nem találkoztam… pfffff) A kedd rázóssága abban állt, mindenképp ki kellett „csempésznem” Kristin Thompson könyvét a megyeiből! Ez volt a nap terve. A film története ugyanis alapmű minden 755 oldala ellenére, basszameg, és tényleg így van! (2007-ben jelent meg, ára az akkori kereskedelemben: 8500 forint. Alé szerint – mint minden könyv – megtalálható elektronikus formában, not looked for yet. Azért sem, mivel még mindig felmerülnek újabb források a meglévőkben, amelyek abszolválása sajnos, negál minden könnyebbséget.

Szóval, lehetséges kihoznom egy éjszakára, de ennek ára van: 3-5000 forint közötti összeg, a könyvtől függ. Az egyik – számomra legszimpatikusabb emeleti nőcitől kértem tanácsot: az ő közbenjárásával KIHOZHATTAM INGYEN, ráadásul jóval zárás előtt!!!!!! (Ezt hívják charme-nak!) De elaludtam, így alig jegyzeteltem. Ennélfogva, a szerdám a könyvtárban telt. Nyitástól majdnem zárásig, körülöttem a legkülönfélébb egyénekkel. Például egy tudósforma vénséggel, aki – nyilvánvalóan, hogy engem bosszantson – szinte félpercenként oly hangosakat ásított, hogy még a gondolatától is ásítanom kell! Jó, járok egyet, gondoltam. Elvánszorogtam a „Tini sarokig”, ahol viszont rózsaszínsálas jópasi üldögélt piros pulcsiban a piros laptopjával – nem zavartam. … … … Vissza az egyébként bűzös öregúrhoz, aki a karjára (és az asztalra) rádőlve hortyogott, majd felriadt. És dolgozott ásítási jelenete után, oly frissen, mint a harmat. Nem fárasztom magamat – és titeket – azzal, hogy leírjak egy emancipunci feminista szüfrazsettet. (Elfeledtem mondani, a keddi órákat még előző hét csütörrrrrrrhtökön megcserélték Lizával, így kedden számoltunk. Alé az első éjszakás hetét tölti a B transznacionális vállalatnál, kétórákat alszik a szívecske.) Szerdán anyám kérdezi, „fáradt vagy?” No comment. Csak aggódik, hogy nem bírom a hajtást… („Hallgass rám, és belenezúgjál….” Vagy mi…) VÉGRE ÚJ RÉSZEK A FELESÉGEKBEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ZSÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Végre! When You Say Nothing At All (Amikor már semmit nem mondasz) It’s amazing, how you can speak right to my heart. Ámulatba ejtő, hogyan tudsz szót érteni a szívemmel. Whithout saying a word, you can light up the dark. Egy szó nélkül el tudod hessegetni a sötétséget. … … … Hja, tegnap – 8 nappal Juan után – láttam Barbarát, ám kómás voltam, így nem ismertem meg mindjárt. Levágta a haját, és be is festette. A ponyvairodalmat böngészte éppen. (Barbara Juan exneje, és a wyrdem tudat alatt azt akarta üzenni, hogy tekintve, hogy nem ugrott nekem, hibáztatva a tönkrement házasságáért, nem az én hibám volt.

A Ma – már tegnap – abban a jóleső tudatban telt, látom Alét. Kocsival jött be G-ből, majd – miután átadta dolgozatát Dörmögő Dömötörkének – angolosan távozott… „Van valami a szemedben, mi azt mondja, sosem hagysz el.” Kedvenc újságosomnál, Kázmér Kornélnál megvásároltam a havi VOX-ot és a FilmVilágot. Utóbbiban felhasználható cikk a szakdogához, de nem ezért vásároltam meg. Hja, a Dudással történt fiaskót követően (nem hívtam vissza, kvázi telefonos interjút így nem adhatott nékem), szal, a Dudás Viktor visszamélezett levelemre, miszerint elküldöm majd az anyagomat (szakdoga) a VOX szerkesztőségébe, hogy várja és sikereket kíván. „Üdvökkel: DV” Üdvökkeeeeeeell??????? Kihallottmárilyet? Legújabb filmélmény: Sidney Lumet Gyilkosság az Orient Expresszen című, 1974-es filmje. Annyira érzékletesen írta le könyvében, mennyire kockázatos volt a vonat kifutásának jelenete a ;) film első negyedében, hogy vártam, mint a fakír, akinek hasmenése van. Semmi extra. Ugye, ez éjszakai felvételnek indult, aztán korahajnali lett. Hjaj, csak az ég ne látszódjon, meg a modern épületek!!!! Semmi sem látszódott, csak a vonat… AMÚGY JÓL ÉRZEM MAGAM, J Ó B U Z I N A K L E N N II!!!!!!!!!!!!!!!!!! Miért? Szidhatom a kurva hetero világot, csak azért mert hetero. Önmagam felvállalása, a harsányság, a kicsattanás jelensége, amit ilyenkor produkálok, fellobbantja örökké parázsló belső tüzemet. Ma LÁNGOLT BENNEM RÓMA, LONDON ÉS LÁNGOLT A SZÍVEM!!!!!!!!!!

Szevasztok. Norberto

PS: Alé DIREKT (how to say) szemben ültünk mindketten Charlotte felé fordulva (extravagáns, a türkiz- és a tengerkék közötti fülbevalója mindannyiunkat letaglózott). Lábunk fordított, tág V alakban. Ahhhhh, egyszer úgy, de úgy belebámultam a lába közé, de csak két másodpercig. És ha arra gondolok, hogy az öltözőben át kell vedlenie munkaruhába… Igen, jól írtam valakinek: csak a teste, a farka kell.

2010, 10. hét. Hétfő, NCIS: LA után három nappal. WOOOOOOOOOOW!!!!!!! Zoltán nap, tegnap Tamás nap. SZERENCSÉRE pörgök, ami a melóm szempontjából királyság. I mean, király fejlemény mindez. Oláh Ibolya kornyikál a Magyarországban… de érdekes módon, lelkesít, és ez annyira, de annyira KELL most, mivel Dömötörke várja a 10 oldalas kimutatásomat holnapra. Megkapja! ;) Éljen a „HÍRNÉKLKÜLISÉG”!!!! Még nem tudom, kik nyertek oszkárilag, majd mindjárt megtudom, és felrakom. Hja, fúúúúúj, tegnap anyám a fagyról vett ki karácsonyi kekszes sütit… pfffffff ettem belőle, de ebből – mondtam neki – ne csináljunk rendszert, mert… :o

Nah, még le kell írnom egy levelet. BOLDOG NŐNAPOT: Norbiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

To tell the truth (Bejcsa "miatt": őszintén szólva), K U R V ÁR A hiányoztok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

a csomó filmforgalmazási, filmterjesztési adatoktól, százalékoktól, a film és a globalizáció hatásaitól világviszonylatban, a különböző filmes szervezetekről, fuilmes beszállítóktól... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Holnap van a munkapéldányaim leadásának határideje, de elhiszitek, hogy még egy szót sem írtam? Mármint, jegyzeteim vannak, de annyi! :(((((( :****

Hja, és a szemem is romlott, és elfelejtettem beillatosítasni a beillatosítani a hónaljamat... :) :( FUCK!

Remélem, ti jól vagytok! :)

Tegnap láttam, az Esküvőlázban a Hallmarkon

A csaj leginkább Inezemre hajaz! ;)

Bűnös a méregkeverő asszony

A „mérgek királynőjével” gyilkolta meg házasodni készülő szeretőjét egy brit nő.

Egy londoni bíróság bűnösnek találta gyilkosság vádjában azt a brit nőt, aki mérgezett curryvel ölte meg házasodni készülő szeretőjét. A 45 éves asszony akár életfogytig tartó börtönbüntetésre is számíthat.

Lakhvir Singh tavaly januárban mérgezte meg 39 éves szeretőjét és annak 21 éves menyasszonyát, pár héttel a jegyespár Bálint-napra időzített esküvője előtt. A vád szerint a nő bejutott szeretője nyugat-londoni lakásába, és a hűtőben talált maradék curryt „ízesítette meg” a rendkívül veszélyes akonitin nevű méreggel. A farkasölő sisakvirágból kinyerhető mérgező anyagot évezredek óta ismeri az emberiség, és az ókori görögök a „mérgek királynőjének” tartották. Utoljára 1882-ben történt olyan eset Angliában, amikor ezt a mérget használták.

A jegyespár este ette meg a hűtőben lévő curryt, miközben esküvői terveikről beszélgettek. Nem sokkal később mindketten rosszul lettek, és kihívták a mentőket. A férfi, Lakhvinder Cheema a kórházba szállítás után egy órával meghalt, de 21 éves menyasszonyát sikerült megmenteniük az orvosoknak. A londoni bíróság emberülés, valamint súlyos testi sértés vádjával találta bűnösnek Singh-et. Büntetéséről később döntenek. A háromgyermekes, házasságban élő Singh 16 éven át volt Cheema szeretője, de a kapcsolatuk véget ért, amikor a férfi megismerkedett későbbi menyasszonyával. Singh ezt nem tudta elviselni, és a 2009 januárjában történt mérgezés előtt hónapokon át próbálta megakadályozni a házasságot különböző fenyegetésekkel.

(Észak-Magyarország, 2010. február 12.)

Hát, ennyi lenne egy élet? Ennyi lenne AZ élet? Tegnap délután – suli helyett (tényleg kurvára nem volt kedvem bájcseverészni) – elmentem villamossal a végállomásig, s a latyakban, tócsákban tévelygést követően végre megtaláltam a sétálót, s készíthettem két csodaszép fotót a behavazott Diósgyőri Várról. Elszívtam egy cigit ennek tiszteletére, majd visszablattyogtam a megállóhoz. Lillára akartam menni eredetileg, ám jobbnak láttam áprilisra halasztani látogatásom József Attilánál, mert már erősen sötétedett. Legutóbb olyan 7-8 éve, még gimisként jártam télen Diósgyőrben. Miszter Kilátástalanság. Most nincs kilátástalanság, csupán jóleső hedonizmus. A tegnapot jófajta vörösborral zártam. Ma is kerestem a piát, de eltűnt, mint szürke szamár a ködben! … … … …

Love: N

Vasárnap. Alig ettem egy kis rántottát. Üresség és szürkeség uralkodik. Még mindig? Pedig már délután van! Tegnap esti Hallmark p és matt d felesége.

    Kedd után szerda. Nem fogadott hívások garmada két ismeretlen számról. Igaz, tegnap regisztráltam egy álláskereső portálon, de nagyon nem valószínű, hogy onnan keresnének… tekintve, hogy újságírói betöltendő állást jelöltem meg. Tegnap, a Parnassus után, találkoztam az egyik általános iskolás régi barátommal. Szinte azonnal összekülönböztünk az állatvédelemről, az állatbarátságról… a buszon. Nem zavartattuk magunkat; én totálra ki voltam akadva a „nettelenségtől”, ő pedig az általános fáradtságtól, amit a munkahelyi stressz idéz elő. Óh, kurvára sajnálom! Gyakornokoskodik valami köjálos cégnél. … Időközben rájöttem, honnan ismerős a Dallmayros pincér. Hát, Bárdosi Sándorra hasonlít. No, lám, mit tesz az ismertség!!!!!!

Hazatértemkor a drága mamukám közölte: Kristóf bárányhimlős. Hétfőn még semmi baja nem volt. Valahogy átvészelte a keddi farsangot – istenem, pedig hogy készült rá! – aztán most otthon lábadozik. KOLLEKTÍVEN KÍVÁNJATOK, KÉRLEK, JOBBULÁST NEKI!

Szerda. Találtam itthon egy dobozos Tuborg Green-t, lement éhgyomorra. Amúgy egy pudingos túróst, ill. egy lekváros linzert küldtem le közben – a Postán is voltam (idegen jópasi árut pakolt; rögtön elment a kedvem az élettől). Mondja a nő: „gyere vissza fél egy után, jóóóóóóóó?” Mintha hülyegyerekhez beszélne, komolyan! Mert ajánlott küldeményért mentem, ami még nem jött meg. (A szembeszomszéd pasi most – 11:09-kor – indul melózni ótóval.) A jelen zavaros. Szerinhtem valamelyik szaros csoporttársam kereshet, mivel emílen a telószámomat is leírom. Értsd: név; munkakör; telefonszám – egymás alatt. LEGYETEK JÓK!

Újabb hétfő. Hét napra rá. Az ezt a napot megelőző hétvége ELŐTTI hétvégén anya és én pizzát sütöttünk. De nemcsak azt: almás lepényt („vakarót”) is. Aztán rotyogott a lecsó, s ha ez nem lett volna elég, a jóféle tökfőzelék. Imádom a tökfőzeléket, ezt még nem tudjátok rólam. Tegnap úgyszintén sütés-főzés volt. Lekváros muffin, pudingos túrós, rakott kelkáposzta, tócsni (krumplimackó)… párolt karfiol. Halmoztuk az élvezeteket! Úrhölgy ma vizsgázott. Záróvizsgát tett… kiderült, feleslegesen izgult, hisz négyes-ötössel zárt.

Óh, én tiszta dekadens vagyok ma, igazi francia link alak. Lump. Ópium- és faszfüggő. Baszásfüggő. Hedonista, aki kizsigereli a szeretteit. Velejéig gonosz, meghasadt lelkű, szívtelen szerelemtolvaj. Verlaine-t olvasok. És bánkódom, mert eme őrült világegyetemben már megint kihagytam a fodrászt. Ne szeressetek, nem érdemlek kegyelmet. „Kristóf, az angolban vannak nehezen kiejthető, de szép csengésű szavak. Ilyen a ’blasphemy’, ami egyébként istenkáromlást jelent.” Nincs semmi baj, csak éppen nem érzem a napfényt, nem érzem a jótékony energiákat. A hanyatlást látom, a halált látom magam körül, a „megcsömörlés” agóniáját. Óh, de még mennyire tudom színlelni a boldogságot! Hja, nincs semmi baj, csak éppen a hetet kihagyom. Mármint, nem érdekel a suli. Alé sem lesz, minek nézzem, ahogy Dömötör és Charlotte szemmel szeretkeznek?! Undorító. Olyan nagy a csend. Nincs, nagyon nincs igazság, inkább gazság van a földgolyón. Elidegenedtünk. Csak akkor hívnak, ha kell nekik valami. Kihasználhatsz, itt vagyok! Nyúzz le rólam minden bőrt, tépj szét, aztán ne is zavartasd magad. Ugyan, felesleges! Inni, inni kell! Cigi, cigizni kell! Régi, régi társak kellenek! Fagyni, fagyni kell meg! Féktelenség. Csak képzeletben lehetek féktelen, mindent megálmodó. Hol van a fény, hol vannak az igaz próféták?!

Itt nyitottam ki.

BOURNEMOUTH

Egész a partig ér a fenyves hosszu sávja,

fenyők és lúcfenyők keskenyded vonala.

Ott ál a város is, falucskának beválna,

az ágak közt kicsiny házak piros palája

s a fürdőhely fehér villáinak fala.

Hangás dombról vonul alá a fák szalagja,

kanyarog völgy iránt, aztán emelkedik,

s s zöld cserje képiben ismét alább haladva

fut le a temető szűrt fényétől aranyba

játszó, bágyadt ívű kő-sírkeresztekig.

Balról zömök torony (nincs még a gomb se rajta),

a templom maga nem is látszódik ide.

Távol cölöpsorok. A torony mord alakja

az anglikánusok makacsságát mutatja,

nem szárnyal égbe föl innét senki szive.

Be nagyon kedvelem, csodálatos idő van:

már nincs köd s még a nap se süt, bizonytalan,

sejtelmes fénye bár a párából kivillan,

szökik s perdül az ég a rózsaszínű pírral,

a lég gyöngyház-fehér, a hab halvány arany.

Megkondul egy harang a protestáns toronyban,

ma kettő, három is, majd négy, majd végre nyolc.

Zenéjük összecseng mind egyre s egyre jobban,

hevül, örül, kiált, szenved s haragra lobban

hangjukban az arany, a hevült érc s a bronz.

Mily édes és csodás dal hull a fenyvesekre!

Nincs ennél szebb zene! Lassanként ráborul

a tengerre, s a víz vele dalol remegve,

zeng, mint az út, melyen visszahangzó menetre

az előörs nyomán a gyaloghad vonul.

S a harangszó eláll. A tenger felszinére

reszkető zokogás vörös csíkja terül.

Az újév-alkonyat hideg sugára vérbe

borítja odalent a hulló szárnyu éjre

váró várost, csupán nyugat felé derül.

Sötétedik. Fagy. A cölöpgát teste borzong,

éneklő fái közt zúg a hullámverés.

Most hirtelen, nehéz s durva ütemre, fölzsong

bennem, akár csak a régi, bünös napok zord

unalmának nyügét újító szenvedés:

lelkem sivatagán búgó szivem magánya,

letiprott gőgöm, mely most hörög s fuldokol,

a zimankós szelek és a tenger csatája

s az éj, melyet betölt settenkedők nagy árnya,

a megsejtett bukás, a megízlelt pokol!...

Majd, mint fuvolahang, háromszor csengettyű cseng,

s háromszor újra! mint a múltból felhatolt

Úrangyala – eképp szólal: Békét ad Isten!

Testté lőn az Ige, hogy hulltodban segítsen,

egy szűzlány megfogant, a Föld megváltatott!

A kápolna a domb oldalába megülve,

az erdősáv fölött, az Istent hirdeti…

Ó, Róma, ó, Anyánk! Szavad s példád az üdvre

int minket szüntelen, s forrongó, bús szivünkbe

a Kereszt éltető tanát csepegteti.

…Lágy bársony most az éj. A tengervíz apálya

csitítja a kihalt cölöpgát moraját.

Mily sima út vezet, mily boldog, enyhe pálya

felém s hozzám, a mély és gyötrelmes magányba,

a vaksötétbe, a néma fenyvesen át.

BERNÁTH ISTVÁN fordítása

Vakuljon meg az ég, avagy vakuljak meg, ha nem itt nyílt ki a Verlaine-kötet!

Éljen az élet imádata! Szeretteim, szerelmeim, hussatok! Barátok, cimborák, vigadjunk, amíg engedi a sors!